Az eredeti cikk a legacy oldalán olvasható:
https://legacykft.blog.hu/2020/10/02/teamcoaching_adj_tobbet_es_jobban_egy_agile_coach_elmenyei?fbclid=IwAR2EUoUURJ44hzh4c1LU1KwDOf_5etweycPEdJG0lO-MPWmZOnSGFfx_Z1A
Jó pár éve dolgozom csapatokkal a mindennapokban. Sok csapattal dolgoztam együtt és javítottam velük közösen a csapat dinamikáját és az eredményeit. Amivel mindig is megküzdöttem, az az őszinteség volt, ami azt gondolom, a csapat együttműködésének az alapja. Kihozni csapaton belül az igazán fájó és akadályozó tényezőket, és feloldani mindazt, egy pokolian nehéz feladat.
Régebben hobbiszerűen súlyt emeltem. Ez egy olyan sport, ahol mindig rájössz egy technikai apróságra hogyan tudsz jobb és jobb lenni, miközben már százezerszer gyakoroltad a mozdulatot. Szakításnál ez lehet csak annyi, hogy kifeszíted a karod, amikor érkezel a súly alá és hopp máris kilókban lehet mérni a fej fölé jutatott súlyt. Ugyanezt éreztem a teamcoachingnál. Mint ahogy a súlyemelésnél a kifeszített kar plusz kilókat jelentett, a teamcoaching hatalmas javulást eredményezett a csapataim teljesítményében.
Általában a csapatok azt gondolják, hogy ha nem beszélnek arról mi nem megy nekik a közös munkában vagy hogyan is működnek ők, az normális, hiszen nincs hatása az eredményekre, miközben tudjuk, hogy van. Vannak tabu témák, amikről isten ments hogy beszéljünk, hiszen mindenkinek kellemetlen lenne.
Voltam jó pár helyzetben az évek alatt, amivel nekem is meggyűlt a bajom. Valaki csak utazik a csapattal, nem végzi jól a munkáját vagy csak képtelenek vagyunk egymással őszintének lenni, mert félünk a másik reakciójától. Ne adj isten valaki megsérti az egómat a csapatban és kiderül, hogy mégsem vagyok elég jó. Ismerős helyzetek?
Egy hasonló helyzetben voltam, amikor elkezdődött a teamcoaching képzés, amin részt vettem. Fogalmam sem volt, hogy mit fog nekem adni, hogyan járul hozzá ahhoz, hogy minél jobban lássam, értsem és változtassak a csapataim működésén.
Kiírtam a csapatomnak egy sessiont, ahol persze senki el nem tudta képzelni mi lesz és belevágtam. Az elején persze izgultam, nagyon koncentráltam, hogy minden egyes lehetőséget megragadjak arra, amiket tanultam. A végén nagyon elfáradtam, de megmozdult egy teljesen más irányba a csapat. Azóta több teamcoachingot is tartottam, ami a nehéz helyzetekből lendítette előrébb a csapatot és számokban is látható eredményei lettek. Ez azért nem olyan rossz, nem?
A csapatom több hónapja nem tudott beszélni a problémáiról, csak külön-külön párokban. A mindennapokban én hallgattam végig a puffogásokat: ez se jó, az se jó, nem így kéne és a többi. Amikor rákérdeztem, hogy mondtad-e már a csapattársadnak, az volt a válasz: "Még nem, de majd beszélek vele."
Ez ment hónapokon át. Nem volt meg az a biztonság csapaton belül, hogy őszintén beszélhetnek egymással. A teamcoaching erre adott mintát, hogyan lehet keretek között, drasztikus következmények nélkül is beszélni a problémákról. A teamcoaching diagnózison alapul, ahová én vihetem be a témát, amiről beszélni fogunk így könnyebb volt kimondani, hogy "Meztelen a király!".
Érdekes módon mindenki érezte, hogy beszélnünk kell, de nem tudta hogyan. Az elején feszültség volt a levegőben, majd eljött a pillanat. Ott voltunk mindannyian és a nehéz helyzetet meg kellett élni. Szegény csapattagomról patakokban folyt a víz és szépen lassan felszabadult. Mosolyogott, én pedig iszonyatosan büszkén ültem mellette. Így fogalmazott egy srác: "Olyan mintha benn ülnél a szaunában, majd kimész és leöntöd magad egy hideg vízzel. Baromi rossz érzés, de a végén felszabadulsz és jön a bizsergető érzés."
Mi is történt valójában?
Ha egy csapatnak nincs mintája arra, hogy hogyan legyen benne egy nehéz helyzetben és az hogyan segít utána neki, akkor nem fogja csak úgy magától meglépni. Amint van rá mintája, hogy működik, elkezdi alkalmazni. A teamcoaching ezen helyzetekben csodákra képes. Segít belökni a lassan haladó gépezetet. Arról nem beszélve, hogy a köztünk lévő hiedelmeket is szépen kiöli. Na ezekből aztán van bőven!
Miközben részt vettem a képzésen magamról is csomó mindent megtanultam és a saját szakmai csapatomról is. Rájöttem hogyan viselkedem én vezetőként velük, és ez hogyan hat a csapat dinamikájára. Megtanultam a saját felelősségem, hogy én mit teszek bele. Meg persze arra is rájöttem, hogy mit tesznek bele ők ebbe a csapatba, amiért így működünk. Ahogy azt az egyik kedves tréner mondta: "Minden, ami körülöttünk van, azt közösen hozzuk létre. Mindenkinek megvan mit tesz bele." Azt hiszem ez volt a legnagyobb megvilágosodásom. Nem csak egy ember a rossz a csapatban, vagy csak miatta nem működik valami. Mindenki beleteszi az ő részét, amiért nem működik. Lehet ez annyi, hogy valaki csak elfordítja a fejét, vagy nem szólal meg, amikor meg kéne.
Arra kaptam eszközöket, hogy az eddig nehezen és lassabban kezelt témáit a csapatnak hamarabb felismerjem és változtassak azon velük együtt. Tisztára ugyanazt érzem, mint a súlyemelésben a szakításnál. Ha picit jobban kifeszítem a karom, sokkal jobb eredményeket tudok elérni. Arról nem is beszélve, hogy ez nem csak a csapatoknál hanem szervezeti szinten is alkalmazható bárhol és bármikor.
Comments