Egy olyan témát fogom érinteni, amivel sok kollégám valószínűleg nem fog egyetérteni.
Létezik agilitás szállítás és eredmények nélkül? Mi számít eredménynek? Nekem a szállítás azt jelenti, hogy tudtam értéket teremteni az ügyfelem számára, amit már ő maga is tud használni és tesztelni. Azt gondolom bármennyire mondhatjuk magunkról, hogy agilisak vagyunk, ha ez az eredményekben nem látszik. Ha nem tudunk kész produktumot odaadni az ügyfélnek, nem tudom elképzelni, hogy jól csináljuk. Az agilitás eszközöket ad, egy keretet, amivel támogatni tudja a gyorsabb szállítást. Ha ezeket egyáltalán nem vagy nem jól használjuk, nem a célok és az értékek mentén gondolkodunk, valószínűleg nem tudunk agilitásról beszélni. Mindent amit teszek, azért csinálom, hogy a szervezetet előrébb tudjam lendíteni. Minél boldogabb ügyfeleink legyenek, akik gyorsan kapnak valami kézzel fogható, nyomkodható kütyüt/alkalmazást. Mindemellett célom, hogy mindezt motivált dolgozókkal érjük el. Ha ezt nem tudom biztosítani, valamit nem jól csinálok. Ha nem adok értéket a szervezetnek vagy nem látom, hogy valós segítség lennék, nem csinálom jól. Bármennyire lehet jó egy standup, ha közben nem esik ki produktum a csapatból hónapokon át. Persze most nagyon kisarkítottam ezt a példát, de szerintem sokan értik mire gondolok. Ha felkenünk egy mázat és nem gondoljuk át a szervezet struktúráját, érettségét, személyi kérdéseket és a többit, akkor ne csodálkozzunk, hogy nem esik ki semmi a másik oldalon. Az első élményem, amikor ennek a fontosságára rájöttem, az egy élesítés előtti helyzetben következett be. Volt 2 vagy 3 hónapunk arra, hogy egy új rendszert élesbe állítsunk és az ehhez szükséges kritériumokat teljesítsük. Valljuk be még több sebből vérzett a dolog, akár feature szinten vagy infrastruktúra terén. Nem hittük el, hogy meg lehet csinálni, de mi mégis megcsináltuk. Felmértük mi az amin ideiglenesen most változtatnunk kell és léptünk abba az irányba. A döntést közösen hoztuk meg, hogy most erre van szükségünk ahhoz, hogy szállítani tudjunk. Vannak azok a helyzetek, amikor módszertant váltasz, de rövid időre. Mindezt csak a szállítás érdekében teszed. Sokszor elfelejtik az emberek, hogy ami működhet rövid távon, az nem fenntartható és hoz eredményt hosszabb távon.
Vegyük akár példának egy nagyon szigorú státuszolós megoldást. Kényszer helyzetben ez tud működni, amikor már egyáltalán nem látszik a haladás, de hosszabb távon nem fenntartható. Nem lesznek boldogok a munkavállalók (se motiváció, se kreativitás), nem lesz jó a vezetőnek, akinek folyamatosan kontrollt kell fenntartania az embereken és még lehetne sorolni. Ha egy ilyen helyzettel találkozol, szerintem 2 dologra kell koncentrálnod: 1. Rövid távon hogyan fogtok eredményeket elérni és az ügyfelet kiszolgálni. 2. Hosszabb távon mi az amin változtatni kell a jelenlegi működésedben, milyen tanulságokat vonsz le, hiszen nincs látható eredmény.
Ilyenkor mindig jönnek a kifogások, a hiszti, az egymásra mutogatás, majd szépen lassan elfelejtjük, hogy egy közös célért dolgozunk mindannyian. A kérdés csak az, hogy hogyan állunk fel ebből a helyzetből: tanulunk belőle vagy sem? Ezekben a helyzetekben Agilis Coach-ként másképp kell viselkedned, mint ahogy a szervezet minden tagjának is. Mindent a haladásért! Ott kell segíts, ahol tudsz. Mindez sok konfrontációval jár és nehéz pillanatokkal, de miért is csináljuk ezt ha nem azért, hogy gyorsabb és jobb szállítást tudjunk elérni az ügyfelek felé? Amikor elkezdődik egy transzformáció és még keresi a szervezet hogyan implementálja az új működést, felmerül a kérdés bennünk: “Nem kellene úgy csinálnunk mit régen? Úgy tudtunk szállítani.” Minden transzformációhoz szerintem időre van szükség és sokszor nehéz döntéseket is meg kell hozzunk. Azt gondolom ezen a folyamaton úgy tudunk segíteni, ha mindig a szemünk előtt tartjuk a célokat és értékeket, amit képviselni szeretnénk.
Örök igazságot nem tudok adni, viszont azaz egy biztos: hogyha nincs szállítás, akkor valamit nem csinálunk agilisan, csak annak hívjuk vagy hisszük magunkat.
Comments