top of page
Writer's picturePetra Deák-Nagy

Légy te az, aki megosztja a felelősséget!




Vezetőként helyt állni nem könnyű feladat. Sokan azt gondolják, hogy ez csak egy titulus, amit betölt egy következő szintlépéshez, vagy egy magas packagel járó felelősség nélküli pozíció. Olyanokkal is találkoztam, aki vállalja a felelősséget az üzleti eredményekért, de csak ennyi lenne valójában a feladat?

Szerintem nem csak ebből áll. Nem csak az üzleti célokért, stratégiáért vagy felelős, hanem az emberekért is, akiket vezetsz.


A gyereknevelés nem könnyű feladat. Tele van kihívásokkal már a születésük utáni első pillanattól. Amikor sír és nem tudod mit csinálj, amikor nem tudsz aludni akár éveken át... fáradt vagy, kimerült és nem tudsz ellene tenni. Később jön a nem alvás mellett a folyamatos hiszti, játszák tömkelege, ahogy a gyermek fedezi fel a világot. Teszteli mit és hogyan bír a szülő és a világ körülötte. Mi a szerepünk ebben a világban számára?


Sok párhuzamot fedeztem már fel a szülői és a vezető lét között. A gyermek másol minket, feszegeti a határainkat, tesztel mit lehet és mit nem és persze nem vállalja a felelősséget, ha nem tanítom meg rá hogyan csinálja. Dettó ugyanez egy csapatban.


Nagyon foglalkoztat a csapatos és az egyéni felelősség vállalás főleg a vezető és a csapatagok tekintetében. Egyszer találkoztam az egy nagyon kedves szakmabeli ismerősömmel, akitől sokat tanultam már életem során. A csapatos és az egyéni felelősségvállalásról beszélgettünk. Akkor jöttem rá igazán, hogy a felelősségvállalásnak nem csak a vezetői része létezik, hanem a csapaté is.


Vajon tud-e működni egy felhatalmazó vezetés, ha a vezető megadja a teret, de a csapat nem tudja mit kezdjen vele? Nem. Ha a csapat élne a felhatalmazással, de a vezető nem adja meg? Nem.


Sok mindenen mentem keresztül éveken át a saját csapatommal is, de azt kell mondanom, hogy visszatekintve minden megérte. Sokat hibáztam, amiket utólag nagyon sajnálok, de büszke vagyok rájuk, ahol tartanak.

Elkövettem a hibáimat, de együtt tanultunk, amiért mindig is hálás leszek nekik.


Pár viselkedés, amikor álljunk meg vezetőként egy pillanatra ha szeretnénk, hogy a csapatunk felelősséget vállaljon és jobban érezze magát:


1. Én jobban tudom, mint ők, ezért mindenki csinálja úgy, ahogy én mondom, hiszen annál jobb megoldás nem létezik. Én vagyok a főnök.

Elvárni mindenkitől, hogy mindent jól csináljon... leírva és kimondva is elég nagy butaság. Ezzel mi is történik? Magunkra vállaljuk a felelősséget és nem is adjuk meg a másiknak a teret, hogy hibázzon vagy felfedezze saját erősségeit.


2. A saját stílusunk mentén formálni mindenkit. Nem mindenkinek ugyanaz a stílusa, mint nekünk. Nem mindenkinek ugyanazok a praktikák működnek. Mi lenne, ha megtalálnánk közösen, hogy kinek mi a stílusa és erőssége és abban segítenék neki hogyan használja ezt az erősségét? Jobban működik :)


3. A sok ránk háruló feladat miatt nincs időnk az emberekre. Mit ahogy már írtam ebben a cikkben, nekem vezetőként nem az a feladatom, hogy a legjobb munkaerő legyek, a legjobban tudjak mindent. Nekem az a feladatom, hogy a csapatomból a lehető legjobbat hozzam ki és azzal érjünk el üzleti eredményeket. Tehát nem nekem kell a legjobbnak lenni és a feladatokat nem csak nekem kell csinálni. Ismét megjelenik a felelősség vállalás magunkra húzása.


4. Megmondom az embereknek mit csináljanak. A felelősségvállalást fel sem merem hozni ismét. Ha megmondom nekik mit csináljanak és hogyan az a sok innováció, fejlődési lehetőség, ami a csapatban rejlik elvész. A motivációról nem is beszélve.


5. Még mindig arra koncentrálok, hogy én kitűnjek, de nem foglalkozom a csapatommal, ami eközben szétesik.


Lehet még valószínűleg többet is sorolni. Kérdés, hogy ez direkt viselkedés vagy tudattalan?

Láttam már olyat is, ahol direkt viselkedésként jelent meg, amikor szét akartak robbantani egy csapatot.


No de térjünk vissza a felelősségvállalás alakulására.


A fenti példákban 1 közös: minden helyzetben a vezető átveszi a felelősség vállalást a csapatától.


Itt az ideje, hogy arról beszéljünk, hogyan ne tegyük ezt és segítsük a csapatot a felelősségvállalás útján.


Fájdalmas és nehéz út, de mindenképp megéri, ha hosszan fenntartható üzleti eredményeket szeretnél. Legalább is nekem már bevált. :)


Ahogy a gyereknevelésnél is, itt is meg kell húzni a határokat.

Mi az, amit a csapattól és az egyénektől vársz és mi az, amit te fogsz tenni, megmondani. Én hiszek abban, hogy a legtöbb dologban nem kell egyedül dönteni. Minél több ember része egy döntésnek, annál nehezebb. Ha ennek nincs kialakult módja, hozzuk létre, annál nagyobb elköteleződés tudunk elérni vele.


A gyereknevelésnél is rászoktatni egy gyereket, hogy ágyazzon meg vagy tusoljon le este 8-ig nem könnyű feladat, sok szenvedéssel jár, de amikor már csinálja felbecsülhetetlen.

• Nem elég csak a határokat meghúzni, hanem beszélgetni is kell erről a csapattal miért teszed ezt és mit vársz tőlük. Ha nem beszélsz velük, hanem csak elkezdesz így működni nem fogják érteni mi történik.


Kellenek a csapat normák, amihez mindenki tartja magát, a vezető is.

• Mik a közös megállapodásaink? Fontos, hogy ha leírjuk, de nem kérjük számon egymást, akkor szintén nem fog működni. Tehát a számonkérés szintén fontos, ezt az elköteleződés hozza.


Közös döntés: nos ez az egyik legnagyobb dilemma, amivel még én is küzdök a mai napig.

• Hogyan lehet hatékonyan csapatosan döntést hozni mondjuk 10 fővel? Erről majd egy másik cikkben.


Talán pár év múlva még több mindent is fel fogok sorolni vagy korrigálom magam.


Persze ezeket a példákat nem csak az üzleti életben, hanem a magánéletedben ugyanúgy tetten tudod érni. A családban, barátokkal, ismerősökkel... tudom nehéz az út és nem azonnal jön az eredmény, hanem hosszabbtávon, de hidd el megéri.


Remélem ez a pár tipp segít téged abban, hogy kicsit másképp is ráláss a felelősség vállalás fontosságára és hogy mennyi dolgod van vele a mindennapokban a siker elérésének érdekében.










133 views0 comments

Recent Posts

See All

Comments


bottom of page