Benn ülsz a moziban és nézel egy filmet. Pontosan tudod, hogy a tipikus amerikai filmnek mi lesz a vége: a gonosz meghal, a királylányt elnyeri a királyfi és boldogan élnek míg meg nem halnak.
Mi ebben az ismerős? Olyan mintha mindig tudnád már előre mi lesz a vége a filmnek, pedig még nem is láttad. Honnan jön mégis ez az érzés? Láttuk már… több filmben is csak mások a szereplők vagy a körítés. Ugyanaz az újabb amerikai film megy le, ahol a gonosz elbukik és a jó boldogan él tovább.
Hallottál már az emberi játszmákról? Néha amikor észreveszel egy játszmát vagy esetleg részesévé válsz, tudod jól előre hogyan fog végződni. Ugyanaz a forgatókönyv megy le újra és újra csak más szereplőkkel vagy más szituációval. Milyen egyszerű is az emberi viselkedés nem de?
Ha Agile Coach-ként dolgozol szerintem az egyik legfontosabb, hogy tisztába legyél önmagaddal. Tudd mi az a játszma, tudd mi a te horgot, ami beindít téged ebben a játékban. Nem túl szakszerűen pár mondatban: A játszmák során mindig kialakul egy dráma háromszög. Van egy áldozat, egy megmentő és egy üldöző. A játszma akkor indul el, ha “bekapod a horgot” és a részesévé válsz. Onnan lehet felismerni, hogy mindig megtalálhatók a szereplők és ugyanaz a minta jelenik meg más-más szituációkban.
A mindennapokban figyelni ezeket a játszmákat nagyon fárasztó, ennél már csak az a nehezebb, hogy ha látod, akkor mit kezdesz vele. Hogyan fogod a másiknak elmondani, “hé te játszmázol?”. Amúgy is mit kezdene vele? Valószínűleg fogalma sincs, hogy mit csinál, mivel nem tudatosan működtetti. Szóval ott a szituáció, látod, hogy mi történik és te akkor nagy lelkesen beugrasz megmentőnek. Az Agile Coach, ha nem tudatos erre, akkor sokszor “bekapja a horgot”. Mondok egy példát saját magamon tapasztalva, hogyan kapom én be a horgot, ha nem figyelek magamra oda tudatosan.
Van egy szituáció, amikor valaki panaszkodik nekem arról, hogy neki milyen rossz, milyen nehéz, nem tud fejleszteni azért mert… és azért sem mert… ja és az úgy sem jó mert…ilyenkor azt gondolom, majd én ezt megoldom és mindenki végre boldog lesz. Szépen alakul is már a játszma, van egy áldozat én meg megmentőként ugrok be a hívószavakra, akkor is amikor nem kéne. Szépen lassan ott tartunk, hogy már érzem, hogy igazából bármit teszek a másiknak az nem jó. Mindig csak az a válasz, hogy: EZ NEM JÓ, MERT…. DE…. Persze nekem is elfogy a türelmem, hogy semmi nem jó ezért szépen elkezdek átlépni az üldözőbe, mikor közlöm vele, hogy így nem tudok segíteni. Persze elhord téged mindennek, hirtelen te már az üldöző vagy és be is teljesült a háromszög.
Mit csinálsz ezzel a kialakult helyzettel?
Te tudod, hogy már benne vagy könyékig, a másik haragszik rád, amiért nem segítesz neki, de nem fogod csak ezért mégis azt tenni, amit nem gondolsz helyesnek. Ilyenkor azt szoktam alkalmazni, hogy ki teszem az asztalra a kialakult helyzetet és reflektáltatom a résztvevőket. Érdekes ez is, hiszen van olyan aki nagyon jól megérti és magára ismer és van az akinek beszélhetsz te bármennyit, nem érti meg és nem is fogadja el, hogy benne is lehet egy kis “hiba”.
Főleg nagyobb szervezeteknél rengeteg féle emberrel találkozol különböző pozíciókból. Érdekes látni, hogy te mennyi mindent megtennél a szervezetért, viszont ez csak úgy megy, ha a szervezet is tesz érte. Milyen érdekes ez nem? Mint mindig itt is a felelősség 50-50%. Hiába teszem én bele az 50%-komat, ha a másik nem teszi meg, nem fogunk előrébb lépni. Ez ugyanúgy igaz a játszmáknál is. Játszma mentes szervezetet építeni a te felelősséged is Agile Coach-ként, de a szervezetnek is bele kell rakni az ő részét.
Tanítsd a szervezetet, hogy tudatos legyen!
Ha egy hasznos gondolattal kellene zárnom, az az lenne, hogyha szervezeti transzformációval foglalkozol, jár nyitott szemmel, lásd a játszmákat, ismerd önmagad annyira, hogy tudd mi ránt be téged és mutass példát, hogyan lehet ezeket a játszmákat leállítani és megszűntetni. Mutass példát arra, hogyan lehet ezt másképp is csinálni, nem csak egy forgatókönyv alapján. Ha ezt sikerül elérned, akkor már csak győztes lehetsz!
Comentários