Az eredeti cikk a legacy oldalán olvasható:
https://legacykft.blog.hu/2021/06/24/egy_agile_coach_naploja_fejlodesunk_gatja?fbclid=IwAR1U9C24qtOmrJBBsO4hc_T7_ZBU867A0p2hGj1mLY07h2lXDxr9QqUDQLU
Előző alkalommal írtam arról, hogy mi mindenből áll egy Agile Coach szerepkör. Arra gondoltam, hogy ez a cikk szóljon arról, hogyan tud az ember lépkedni ezeken a lépcső fokokon, mi kell igazán hozzá.
Fiatalabb koromban fuvoláztam közel 13 éven keresztül. Egy ideig szólóban, majd duettben is versenyekre, koncertekre jártam, majd 13 éves koromban bekerültem életem első fúvós zenekarába. Később több városi zenekarban is játszottam. Amikor elkezdtem, jó akartam lenni és sokszor elővettem olyan darabokat, amit nem tudtam eljátszani. Ezek a darabok több év rutinnal és tapasztalattal rendelkező fuvolistáknak szóltak. Emlékszem nagy kedvencem volt Johannes Brahms 5. Magyar tánca, ami valljuk be, nem egy könnyű darab. Sokszor elővettem az évek alatt, de nem tudtam eljátszani. Ilyenkor mérges lettem és nem akartam elfogadni a tényt, hogy nem megy. Ott akartam tartani, hogy el tudjam játszani, de mégsem ment. Egy idő után nem is vettem elő a darabot, majd a szegedi városi fúvós zenekar tagja lettem és szembe jött velem újra a darab zenekari változatban. Természetesen ez után is nem kevés gyakorlással sikerült eljátszanom a darabot, jó minőségben. Tudtam, hogy ennél még sokkal jobb lehetek, de elégedett voltam magammal. Rá kellett jönnöm, hogy meg kellett rá érnem és kellett az előtte lévő pár év, hogy el tudjam játszani. Szükséges volt elegendő tapasztalatot gyűjteni hozzá, amit előtte nem láttam még.
Valahogy hasonlóan érzem magam az Agile Coach szerepben is. Vannak dolgok, amiket nem lehet erőltetni, majd eljön az ideje, amikor kell. Az elmúlt 1 évben elkezdtem coaching-ot tanulni és elmondhatom sikerül a legjobbaktól tanulnom. A coaching tanulása közben ébredtem rá, hogy ha pár évvel ezelőtt kerültem volna ide, nem tudtam volna úgy hasznosítani a tanultakat, mint most. Nem voltam rá készen. Ez az élmény indikálta a cikket, hogy nézzünk rá egy Agile Coach fejlődésére és a coaching kapcsolatára.
Az elmúlt pár évben sokat foglalkoztam pályakezdő Agile Coach-ok kiválasztásával, képzésével és mentorálásával. Észrevettem egy mintát, azoknál, akik az elmúlt pár évben kezdték a szakmát. Olyan képzéseken és feladatokban szeretnének részt venni, ahol még nem tartanak. Szeretnének már szervezetfejlesztők lenni és coach képzésekre járni, mindeközben a csapatainál lévő problémákat nem tudják megoldani. Nem lehet ezért őket bántani és nem is célom, valószínűleg én ugyanilyen voltam.
Azt gondolom akár mennyire trendi most Agile Coach-nak lenni, 1-2 éves szakmai tapasztalattal jellemzően nem a coach képzés az, ami a legtöbbet ad az ő szakmai fejlődéséhez (tisztelet a kivételnek). Nem attól lesz valaki jobb Agile Coach, hogy coach képzésre jár. Biztos vagyok, hogy fog belőle sokat tanulni, de nem biztos, hogy ez fogja szakmailag előrébb vinni egy adott helyzetben. Van olyan, amit nem lehet elkerülni, gyakorolni kell és a gyakorlat majd meghozza a rutint és a fejlődést. Junior szinten senkitől nem kéne, hogy elvárás legyen, hogy coach-olni tudjon. Sokszor veszem észre azt is, hogy a face to face beszélgetéseket és a mentoring-okat is coaching-nak hívják a kollégák. A nagyobb gond, hogy szerintem azt is hiszik, hogy az valóban coaching, egy-egy coaching típusú kérdések miatt. Persze ez gerjeszti is tovább, hogy az ügyfelek is azt gondolják ez a coaching és már is ott tartunk, hogy teljesen más marad meg az ügyfelekben a coaching milyenségéről. Fontos tudatosítani, hogy az Agile Coach, nem az ICF általi coach, mint ahogy a foci edző sem :)
Véleményem szerint az előző cikkemben említett fejlődési út valahol ott kezdődik, hogy a csapataival tud jól mozogni és fejleszteni őket. Ez terjed tovább, hogy a csapat körüli más csapatokra is gondol, a stakeholder-ekre és így tovább. Irrelevánsnak tartom, hogy egy junior kollégától azt várja el valaki, hogy képes legyen egy tribe design összerakni és azt is, hogy ezt elvárja önmagától. Ha már itt tartunk a legfontosabb elő is kerül: önreflexió. Lehet páran furcsán fognak rám nézni, de szerintem az egyik legfontosabb eleme a szakmának az önreflexió. Kellő önismeret és önbizalom nélkül nem fog menni a fejlődés sem és mások fejlesztése sem. Mindig ott lesz a saját plafonunk, amin nem tudunk átlépni.
Ha egy kolléga nem látja saját magát az útján könnyen hiszi azt, hogy máshol lenne a helye. Mégis hogyan tudjuk fejleszteni ezt a képességet? Hogyan veszem észre magamon, hogy mi gátol meg a tovább fejlődésemben? Hogyan leszek önreflexív? Ezek azok a kérdések, amire szerintem nincs tuti recept, mindenkinél más és más, ami változhat is idővel. Ami biztos, hogy segít, ha rendszeresen kapnak a kollégák visszajelzés több irányból is, amit elvisz magával a kolléga és átgondolja ő mit gondol a visszajelzésről. Szoktam mondogatni, hogy nem kell mindenkinek megfelelni, nem attól leszel jó Agile Coach.
Ha mégis valamit mondanom kéne, hogy mivel lehet építeni az önreflexiót, az biztos hasznos, ha terápiában dolgozik önmagán valaki és az is, hogy rendszeresen átgondolja nap végén, hogy mi miért is történt vele az adott napon. Rossz irányba ezek nem vihetnek.
Fontos, hogy ne a felszínen szedjünk össze új tudást, hanem mélyítsük is őket folyamatosan. Nem ciki lassabban, de alaposabban haladni. A kevesebb néha több.
Comments